Kínafigyelő

A Nemzeti Statisztikai Hivatal jelentése szerint, 2011 végén Kínában 690 millió ember élt városi körülmények között, ami az ország 1347 millió fős lakosságának az 51,27%-a. Ezzel a városlakók száma az előző évhez képest 21 millió fővel nőtt, míg a hagyományos falusi életvitelt folytatók száma 14 millióval csökkent. Kína történelme során ez az első alkalom, hogy a városi lakosság száma meghaladja a vidéki népességét. Aprodicio Laquian, a vancouveri British Columbia Egyetem professzora szerint: „Az Európában a XIX. század során végbement urbanizációs folyamat, jelenleg pár évtized alatt zajlik le Kínában.„

Az utóbbi évek rohamos gazdasági fejlődése jelentős hatást gyakorolt városok méretére is. Mostanra 160 olyan város van Kínában, amelynek lakossága meghaladja az egymillió főt. A városok által kínált lehetőségek - a lényegesen magasabb bérek és a jobb közellátás - tömegével vonzzák a falusi lakosságot a nagyvárosokba. Nagyjából 200 millió ember él a nagyvárosok perifériáján és ingázik nap mint nap szűkös albérlete és a városi munkahelye között. Kiszolgáltatott helyzetük miatt ők végzik a tehetősebb és képzettebb városi lakosság számára kevésbé vonzó feladatokat: építkezéseken, éttermekben, különböző állami beruházásokon vállalnak nehéz, piszkos és veszélyes munkát.

A több száz éves háztartás nyilvántartó rendszer (hukou engedély) miatt a mai napig igen nehéz városi polgárjogot szerezni. Hukou nélkül az újdonsült városlakók nem kaphatnak letelepedési engedélyt, kimaradnak az egészségügyi ellátásból és az oktatási lehetőségeik is korlátozottak. Ez a rendszer komoly társadalmi feszültséget okoz a városlakók és a migránsok között, mivel az engedély megszerzése majdnem olyan nehéz, mint a zöldkártya kiváltása az Egyesült Államokban.

Li Peiling a Kínai Társadalomtudományi Akadémia szociológia tanszékvezetője szerint: „A városiasodás  alapjaiban változatja meg az emberek életvitelét, termelési szokásait, foglalkozási struktúráját, fogyasztási szokásait és értékrendszerét.”

De egyéb problémák forrásai lehet a hirtelen lakosságnövekedés. Szaporodik a bűncselekmények száma, túlzsúfolttá válik a közlekedés és az élettér, ami további társadalmi feszültségeket okoz.  

Li Jianmin a Nankai Egyetem Népességfejlődési Intézet professzora szerint: „ A városi lakosság növekedése komoly kihívást jelent a források elosztása szempontjából. A nagyvárosok, mint Peking vagy Sanghaj korlátozzák a beáramló lakosságot, míg a kisebb városok igyekeznek magukhoz csalogatni a népességet. Utóbbiak ugyanakkor értelemszerűen nem képesek olyan vonzó lehetőségeket teremteni, mint a nagy, erőforrásokban gazdag metropoliszok.”

Remények szerint sikerül elkerülni az olyan tipikus „város betegségeket”, mint a túlnépesedés, a tömeges munkanélküliség, a víz és áramellátás hiányossága és a nyomornegyedek kialakulása.

Guangmotuan egy kínai blogger szerint: „A kínai városiasodás pusztán gazdasági és földrajzi tényezők által indukált jelenség, nem áll mögötte a társadalmi változás folyamata. A lakosság nagy része középkori paraszti körülmények között él, amely nem összeegyeztethető a modern városi léttel.”

Egy másik mikroblogger Chi Yu úgy véli: „A földművelő népesség  ilyen arányú csökkenésével számolva, pár éven belül a rizs többe kerül majd, mint a lakhatás.”

A városiasodás számos olyan kérdést és problémát vet fel, amire Kína vezetésének rövid időn belül választ kell adnia. Előnyt jelenthet, hogy probléma nem új keletű. A világ számos országában kidolgoztak már különböző sikeres vagy kevésbé sikeres megoldási lehetőséget. A kérdés csak az, hogy Kína ez alkalommal is megtalálja-e a neki megfelelő és helyes utat?

Jaime A. FlorCruz cikke alapján.