A héthúros citera, a Guqin története a Zhou korszak derekáig vezethető vissza. Az időszámításunk előtti VIII.-V. századból vannak források a hangszer elterjedésére és használatára. Konfuciusz kedvelt hangszere, egészen a XX. század elejéig meghatározó eleme volt a kínai zenei kultúrának. Az európai kultúra betörésével azonban teljesen háttérbe szorult a zongorával és a hegedűvel szemben.
Napjainkban újra előtérbe került a tradicionális szemlélet, amely a hagyományos zeneiséget igyekszik a mindennapi kultúra keretei közé visszahelyezni. A feladat nem egyszerű, mert egy hangszer elkészítése majdnem két évet vesz igénybe. Magas szinten elsajátítani a kezelését pedig - mint szinte minden hangszer esetében - egy élet munkája.
A Guqin azonban több mint pusztán egy hangszer. Kapcsolat ég és föld, az ember és az univerzum között. Képes megidézni a szellemeket, meggyógyítani a betegségeket, táncra perdíteni a madarakat és megtanítani repülni a halakat. A Huainanzi - egy időszámításunk előtt II. századi filozófiai kompiláció - szerint megfelelő módon játszani a Guqin-en annyi, mint helyesen kormányozni az országot.
„Ha a hosszú húrok túl feszesek, a rövid húrok elpattannak.”
Huainanzi 淮南子
A Guqin felépítése
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.