Kínafigyelő

Vajon lesz annyi kitermelhető olaj a bolygón, ami képes kielégíteni a kínai gazdaság folyamatosan növekvő igényeit? Egészen biztosan! De akkor mi marad a többieknek?

A Kínai Nemzeti Olajipari Vállalat (NOCs) agresszív terjeszkedése világszerte aggodalmakat váltott ki a rivális olajipari vállalatokban. Ám úgy tűnik a félelmek egy része alaptalan, a cég elsősorban a piaci szabályok függvényében tesz lépéseket és nem kizárólag a pekingi vezetés határozza meg a döntéseket.

A szükséges erőforrások, ezen belül az ország működőképességét biztosító energiahordozók biztosítása, alapvető biztonságpolitikai kritérium. Egy állam sem engedheti meg, hogy ne rendelkezzen megfelelő rálátással saját országának energiaszektorára. A NOCs ugyan állami tulajdonban van, de az új befektetések kialakításánál inkább a piaci lehetőségek kínálta esélyek mentén terjeszkedett, mintsem a politikai direktívák alapján.

 Kína olaj- és gázéhségének növekedése szerves együtt járt az ország 2000-es években mutatott kimagasló gazdasági teljesítményével. Kína 1993-ig volt képes önellátó energiapolitikát folytatni. 1993-tól a 1998-ig a közel-keleti olajimport 16%-ról 61%-ra emelkedett. 2002-ben a kínai gazdaság a világ második legnagyobb olaj fogyasztójává vált. A nagy léptékű iparosodást jól mutatja, hogy a 2000-es években évi(!) 15%-al nőtt a olajfelhasználás mértéke. Így 2010-re évi 254 millió tonna került felhasználásra az országban.

Mivel a fogyasztás növekedésével nőtt a külföldi behozataltól való függés, így érthető, hogy a kínai tulajdonú olajipari cégek igyekeznek saját lelőhelyet létesíteni a világ különböző pontjain. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2010-es kimutatása szerint a kínai olajvállalatok évi 47,6 milliárd dollárt fordítottak külföldi befektetésekre.

Kína 1998-ban alakította át olajipari vállalatainak szerkezetét és hozta létre a Kína Nemzeti Olajipari Vállalat (NOCs) néven az olajipari cégeit egyesítő cégcsoportot. A nemzeti olajvállalatok között megoszlanak a feladatok az egyes tevékenységi körök szerint. A Kínai Nemzeti Petrolkémiai Vállalat (Sinopec) elsősorban a feldolgozással és az elosztással foglalkozik, míg a Kínai Nemzetközi Offshore Olajvállalat (CNOOC) a lelőhely felkutatást és a kitermelést végzi. Ám a szervezeti felosztásból fakadó gazdasági előnyt a szigorúan korlátozott hazai piaci árak kiegyensúlyozzák.

A hazai piacok ellátása mellett a NOCs, a nemzetközi olajkereskedelemből is kivette a részét az utóbbi időben. Míg venezuelai jelentések szerint 4-500,000 hordó olajat szállítottak Kínának, hivatalosan csak 150,000 hordó érkezett az országba 2010-ben. A fennmaradó mennyiséget feltehetően egyből a nemzetközi piacon értékesítették.

Mint minden más területen az olajkitermelés kapcsán is fontos szempont a fejlettebb technológiák megvásárlása avagy megszerzése. A 2009 novemberében kötött megállapodás a norvég StatoilHydro céggel, nem csak a mexikói-öbölbeli kitermeléshez biztosít hozzáférést, hanem a fejlettebb nyugati technológiákhoz is.

Ugyanakkor a nemzetközi piacon való nagyobb szerepvállalás kötelezettségekkel is jár. A kitermelőipar átláthatóságáért felelős kezdeményezés alapján (EITI) - amelyhez Kína is csatlakozott - a NOCs köteles beszámolni a kitermelési munkálatairól. Ezt meg is tette Gabon, Kazahsztán, Mongólia és Nigéria esetében.

Előrejelzések szerint 2035-re a világ olajkitermelésének 40%-ára Kína tart majd igényt. Ahhoz, hogy Kína olajéhsége békés keretek között kielégíthető legyen, a NOCs-nak legalább ebben az ütemben kell folytatnia a nemzetközi piaci integrációt.

Kevin Jianjun Tu cikke alapján.